Walesi Mesék

Walesi Mesék

Hogyan lépjünk tovább?

2015. január 11. - rékanagy92

Szakítás és Továbblépéssadness.jpg

Talán minden ember életében előfordult már egy-egy vagy akár több kisebb-nagyobb szerelmi csalódás. Az én történetem most egy több éve tartó szerelmi csalódássorozat megoldásképleteként szolgálhat.

Tehát kezdem az elején. Nagyjából három éve borzasztó párkapcsolatokkal kínzom magam. Az eszemmel sokszor átgondolom, rájövök, hogy a lehető legrosszabb emberekkel vagyok, akikkel gyakran annyi közös van bennünk, mint egy ajtóban és egy villában. Aztán valahogy még sem jön el az a pillanat, hogy képes lennék véget vetni a rossz párkapcsolatnak. Benne ragadok. Egészen idáig. Azt hiszem, három éven belül ez volt a harmadik rossz kapcsolat, itt sem én mondtam ki az utolsó szót. Éreztem, hogy már nem működik, csak szenvedünk mindketten, bántjuk egymást. Szerencsére a partnerem nagyon erős személyiség volt és akadt benne annyi lélekerő, hogy kimondta: Legyen vége. 

A tény, hogy szakítottak velem hidegzuhanyként ért. Pedig csak három és fél hónapot voltunk együtt. Bár előfordult már velem korábban, hogy nem én vetettem véget egy kapcsolatnak, mégis mintha összetörtek volna. A dolgot különösen megnehezítette, hogy mindez Walesben történt, távol az otthonomtól, ahol együtt laktunk a barátommal, testvérével és még egy barátunkkal. Mondanom sem kell, egy hét elteltével sem tudtam legyűrni egy falatot sem a torkomon.Nappal még sikerült tartanom magam, de az éjszakák szinte elviselhetetlenné váltak. Időről időre elárasztottak a negatív gondolatok, szenvedtem ha megláttam a lakásban, ha hallottam a hangját a másik szobából, mert tudtam többé nem mehetek át megölelni vagy megcsókolni. Viszont így alakult, hogy sok időm volt átgondolni a dolgokat. Rengeteget hibáztam, mert "kapcsolatfüggő" lettem. Elkezdtem kutatni az okát, hogy miért fullad kudarcba minden kapcsolatom közel három éve. Nem láttam, hogy az az ember, akivel éppen vagyok csak egy ideiglenes megoldás arra, hogy enyhítsen a saját magamban érzett űrön. 

Eleinte csak azt láttam, hogy ez az ember tehet minden problémáról. Miatta érzem most így magam, és csak is ő jelentheti a megoldást a szenvedéseimre. Természetesen vissza akartam kapni őt. De nem azért mert szerettem, hanem mert nélküle üres voltam. Nem tudtam, hogyan élvezzem az egyedüllétet. Hogyan találjak újra magamra. Először megpróbáltam felidegesíteni, tehetetlenségem hangosan hallgattam a zenét, sírtam, küzdöttem a csalódottság ellen. Aztán szép lassan kezdtem beletörődni abba, hogy ennek vége, amiben nagyon sokat segítettek a barátaim és a családom. Szoros napirendet állítottam össze magamnak és elhatároztam egyedül is teljes értékű ember vagyok. A boldogságom nem függhet másoktól, csak is magamtól. drowning.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://walesimesek.blog.hu/api/trackback/id/tr77061319

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása